Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


a lovaglás

2009.10.17

Lovaglás 

Galopp

A lovaglás egy haladó lovon végzett mozgástevékenység: a ló irányítása, egyensúlyozás és együttes ritmikus mozgás. Korábban egy közlekedési mód volt, ma már többnyire csak kedvtelésből űzik. Versenyszerűen űzve különféle lósportok és lovassportok vannak.

A lovaglás rendkívül élménydús sport, amely a test összes izmát megmozgatja, a lovas lelkére is hat, és folyamatos koncentrációt igényel.

 

Lóversenyzés története 

Akadályverseny
Munkácsy festménye a honfoglalásról
 
Magyar lovasrendőrök

Hazánkban a lóversenyzés nyugati mintáját gróf Széchenyi István és báró Wesselényi Miklós munkássága honosította és valósította meg. A mai lóversenyzés Angliából származik, itt rendezték meg hagyományosan a versenyek versenyét: a Derbyt, amely oly' népszerűségnek örvend, hogy a derbinapon még az angol parlament is felfüggeszti ülését. Az első Derbyt 1780-ban futották. Maga a derby név onnan származik, hogy 1779-ben a Jockey Club elnöke, Sir Charles Bunbury és Lord Derby elhatározták, hogy versenyt írnak ki.

  • Galopp versenyzés: A galopp versenyekben a lovak vágtában futnak a cél felé, nyergükben a zsoké irányításával. Leginkább angol telivérek vesznek részt a versenyeken, amely kimondottan erre a feladatra kitenyésztett lófajta. Megkülönböztetünk sík és ugró versenyeket, az utóbbinál gátak illetve akadályok nehezítik a célba jutást.
  • Ügetőversenyzés: A hajtó versenykocsiban ül. A hajtó a kapcsolatot a lóval a szárral és az ostorral tartja, és ügyelnie kell rá, hogy a ló végig a lehető leggyorsabb ügető járómódban versenyezzen. Erre a versenyfajtára tenyésztették ki az ügetőló fajtát. Az ügetőversenyzés nem rendelkezik olyan nagy hagyományokkal, mint a galopp. Magyarországon az 1850-es években rendezték az első versenyeket.

A versenyek a ló ugrókészségét, képességét, ügyességét és engedelmességét, a versenyző lovas tudását teszik próbára különböző feltételek mellett. A nemzetközi előrejutáshoz a hazai versenyzőknek rendkívüli fontosságú, hogy megfelelő színvonalú, jó minőségű, nívós pályákon készülhessenek a külföldi megmérettetésekre.

A lovaglásról alapfokon 

A helyes ülés 

A lovaglás megtanulásának alapja a helyes ülés elsajátítása. A lovas a nyereg közepén üljön, annak legalacsonyabb pontján. A testtartás legyen egyenes, de laza. A vállakat egyenesen, lazán leengedve, a fejet felemelve, egyenesen tartsuk. Ne nézzünk lefelé, mert így testünk is meggörnyed. Helyes az ülés, ha a test hossztengelye egyenes, így könnyedén áthelyezhető a testsúly az egyik ülőcsontról a másikra, amikor testtömegsegítséggel akarjuk irányítani a lovat. A combok és a térdek belső felületükkel simuljanak a ló oldalához. A lábszárak térdben kissé hajlítva, szabadon lógjanak a ló oldala mellett. A boka legyen ellazult, a lábfejek úgy irányuljanak kissé felfelé, hogy a sarok legyen a test legmélyebb pontja. A lábfej a talpközépi részen érintkezzen a kengyelvassal.

A járómódok 

A ló testét előremozdító erő a hátulsó végtagokból származik, míg az elülső végtagok szerepe az elmozduló test megfelelő alátámasztása. A hátulsó végtagok sokkal tömegesebbek, izmosabbak az elsőknél.

  • Lépés: A ló a legnyugodtabb, leglassúbb járásmódja, a lábak meghatározott sorrendben egymás után hagyják el, majd érintik újra a talajt.
  • Ügetés: Olyan kétütemű mozgásforma, melynél az egymáshoz viszonyítva átlósan elhelyezkedő lábpárok egyszerre lendülnek a levegőbe, egyszerre érnek talajt.
  • Vágta: Egymást követő ugrások sorozatából álló, háromütemű jármód. Két vágtaugrás között egy láb sem érinti a földet.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.